"Már nem félek. A békesség érzete járja át minden porcikámat. Beletörődtem a sorsomba. Egyedül vagyok, mozdulni nem tudok, a sérüléseim nem engedik. De már nem fáj egyik sem, átestem a holtponton, még érzem a fejemből szivárgó vér ízét a számban, ami beborítja körülöttem a harmatos füvet. A nap hajnali sugarai lopva cikáznak át a fák lombjai között, vértől ragacsos testemen meg-meg csillannak. Fátyolos tekintettel bámulok előre és várok a halálra. A percek lassított felvételként peregnek, erőm egyre jobban elhagyja a testemet, az egykor oly erős, magabiztos Rosy Hamilton kiszolgáltatottan fekszik a koszos földön, összeverve. Nem ilyen halált gondoltam magamnak, szerettem volna vén fejjel, álmomban a másvilágra kerülni, erre itt fekszem fiatalon egy erdő közepén félholtra verve, mindenfelé csak vért látok, a testemet már nem érzem, mintha lebegnék.
Az élet nem kegyelmez nekem, ott rúg belém ahol tud, de már nincs sok hátra, talán csak egy-két perc, vége lesz minden szenvedésnek, minden keserves pillanatnak amit nélküle kellett megélnem.
Homályos tekintetemet egyre jobban a sötétség uralja, szemeimből apró könnycseppek vándorolnak, lélegzetvételeim minden másodperccel erőtlenné válnak. De még itt vagyok, látom ahogy egy fekete alak közeledik felém, végre értem jött a halál. Mosolyogva zártam le szemeimet, vaskos, rideg karjai közé vett, és rohant velem. Boldog voltam, mert tudtam
, hamarosan jobb helyen leszek, ott ahol együtt lehetek veled, Harry."
Tartalom:Befejezett(20 fejezet+prológus-epilógus)
Link:
http://facethesun-szilvi.blogspot.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése