az embereket bámulom, akik elhaladnak előttem. Bőröndök, rendőrtisztek és síró kisgyerekek mindenhol, de a szememmel őt hiába keresem, képtelennek tűnik, hogy valaha felbukkanjon előttem. Még egyszer megfordulok, hátha elkerülte a figyelmem, de magamban azon tűnődöm, vajon felismerném-e. Öt éve láttam utoljára, ami kész örökkévalóság, akkor még az embernek ott volt a kamaszfején a babahaj. Mégis, hol lehet? Biztos nem felejtette el...
Elindulok a tömegbe, de ahogy megyek, a lábamat jól megtapossa valaki és én felhorkanok. Ezért nem szeretek ennyi ember között bolyongni, mindig én húzom a rövidebbet. Újra szétnézek, de a hírét sem látom. Talán majd, ha felszáll a következő gép és kevesebb ember vesztegel itt, kitisztul a kép. Leülök egy hideg, fémes padra, ahol egy idős hölgy foglal mellettem helyet. Ő is gondterhelten és fáradtan roskad le mellém. Rásandítok, közben ő is így tesz. Barátságosan összemosolygunk."
Tartalom:27 fejezet
Link:http://saverhu.blogspot.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése