London Baby

"Életem legnehezebb döntése volt magam mögött hagyni Miskolcot, és vele együtt az egész eddigi életemet. Éppen ezért nem voltam képes teljesen elszakítani magam mindentől; nem bírtam volna ki a sógorom, és a nővérem nélkül, éppen ezért ők voltak az egyetlenek, akiket beavattam a tervembe.
Csúnya dolgot tettem, és tudom, hogy mások talán egy erkölcstelen ribancnak tartanak miatta, de ez van, megtettem, szeress így vagy sehogy. Apám jólmenő ügyvéd, egész Európában sok melója van, gyakran hónapokig nincs otthon. Kisebb koromban addig dajka vigyázott rám - futotta, anya legalább olyan jól kereső sebész volt - amíg a szüleim dolgoztak. Nem csak rám, ránk. Eszterre, a nővéremre, és rám.
Anya halála után megváltoztak a dolgok, a balatoni nyaralót, és a pénzét mi ketten örököltük a testvéremmel, és biztonsági okokból azt is mindketten egy új bankszámlára irányítottuk - megfelezve -, amiről apa nem tud. A temetés óta apa még annyit se járt haza mint az előtt, állítólag a munkája lett több, de mindenki szerint csak egy új családdal foglalkozik; szép új feleség, esetleg egy becsúszott kisbaba, külföldi ház, nyaraló... Időnként hazajön, de csak mert rengeteg ruháját otthon hagyta, gondolom a látszat kedvéért.
Nem is gondolkodtam, mikor a zsebembe csúsztattam az asztalon felejtett bankkártyát; csak mentem a fejem után. Az első bankban lekértem az egyenlegét - tíz éves korom óta tudom a kódját -, elosztottam kettővel, a felét a nővéremék számlájára, a felét a sajátomra utaltattam. A lánya lévén minden gond nélkül megtették amit kértem. Még tőlem is szokatlan sebességgel dobáltam minden ruhámat bőröndökbe, néhány fontosabb személyes tárgyat pedig a kézipoggyászomba tettem, minden mást dobozokba pakoltam. Nem volt kérdéses merre megyek, már csak a jegyekre volt szükségem.
Eszti és Istyu is abszolút megértették az álláspontom. Szíves örömest süllyesztették a dobozaim a gardróbuk mélyére, de csak azzal a feltétellel, hogy a rendszeres jelentkezés mellett megígértem azt is, hogy amint találtam lakást, és van munkám szóljak, jönnek ők is utánam. Talán azóta tervezték a külföldre telepedést, hogy összejöttek, és ez az esküvő, majd a gyerek érkezése után csak erősödött bennük.
A legrosszabb az volt, mikor az alig pár hónapos unokaöcsémet kellett hátrahagynom. Hatalmas barna szemekkel meredt rám, látta az arcomon végigfolyó könnycseppeket, és azt hogy az anyja szomorú, ezért ő sem mosolygott, csak kérdőn nézett rám hosszú perceken át, míg én búcsúzkodtam tőle, tőlük. Természetesen az állatainknak is találtak ideiglenes szállást. Az övéken kívül még egy kutyát befogadtak, egy másikat örökbeadtak egy barátnak, aki már egy ideje keresett egy mopszot, a macskát pedig a szomszédokra bízták, akiknek már így is volt vagy három."


Tartalom:Befejezett(50 fejezet+prológus-epilógus)
Link:http://naomi-londonbaby.blogspot.hu/