Órák telnek el, amíg a zsákot püfölöm, szemeimre viszont továbbra is könnyfátyol ereszkedik. Magamat ostorozom, a baleset miatt, tudom, hogy nem én csináltam, mégis magamnak okoztam a bajt, amikor nem mentem vele és ez nem hagy nyugodni. Minden miattam történt.
Pontosan egy évvel ezelőtt, karácsonykor. Friss házasok voltunk, és együtt töltöttük volna az ünnepeket, az Ő családjánál. Mindennél jobban arra vágytam, hogy hosszú idő után együtt tölthessünk pár napot, mégsem mentem vele.
Közös megegyezés alapján döntöttünk. Mindegyikőnk a saját családjához utazott, a szilvesztert pedig ismét együtt töltöttük volna. Karácsony után, de a megbeszélt napnál 24 órával előbb, fájó szívvel köszöntem el a családomtól, majd visszautaztam a közös otthonunkba. Mindennek tökéletesnek kellett lennie. Az egész lakást egyedül takarítottam ki, feldíszítettem, minden apróságra odafigyeltem, amit szeretett, s már csak várnom kellett, hogy jöjjön. De nem jött. Ideges voltam, és rettentően aggódtam miatta. Két nappal később telefonhívást kaptam, miszerint a feleségem autóbalesetben elhunyt. A hó katasztrófa miatt egy másik kocsival frontálisan ütközött, Ő pedig azonnal életét vesztette.
Teljesen elveszítem az önuralmam. Egyre nagyobbakat ütök, míg végül egy nagyobb ütés kíséretében, a zsák leszakad a láncról, s vele együtt én is erőtlenül esek a padlóra, miközben zokogásom a csendbe nyilall, engem pedig nem hagynak a magmaként feltörekvő emlékek, amelyekről azt hittem sikeresen elzártam őket, ha örökre nem is, egy időre biztosan.
Tartalom:Befejezett(30 rész+prológus-epilógus)
Szia!
VálaszTörlésNem hittem volna, hogy velem ilyen is fog történni. Köszönöm szépen, hogy kitetted a blogom, ez nagyon aranyos.:)
Nonci.xx
szia! nagyon szívesen,szeretem a blogod szóval természetes hogy kirakom <3
Törlés